Téma: Utánpótlás Európa-bajnokság
Kategória: Szülő


Amikor vége lett ennek a bő 1 hétnek, amit az utánpótlás Európa-bajnokságon töltöttünk elhatároztam, hogy írok róla.
Aztán láttam, hogy miket írnak a közösségi oldalakon és eldöntöttem, hogy mégsem írok, mert az otthon ülő ítélkezőknél többet, jobbat, okosabbat úgysem tudnék írni, sőt még az jönne le belőle, hogy magyarázkodok.
De annyi minden van bennem, úgyhogy inkább mégis leírnám, hogy látta egy szülő pusztán magánemberként, mindenféle szakmai tudás nélkül ezt a bő 1 hetet.
Ha egy szóval kellene leírnom, azt írnám szakmaiatlan, de gondolom ennél mindenki többet szeretne tudni.
A Facebookon azt írják, hogy el kell számolni az eredményekkel. Én ezzel csak részben értek egyet. Szerintem inkább a felkészüléssel kell elszámolni, mert már ott elbuktuk ezt a versenyt, csak az Eb-ig kellett várni, hogy ezt kiderüljön.
Kezdjük az elején.
Mindenki egyénileg szervezte az útját, ki honnan indult, ki hogy tudta és "természetesen" a szállás is ott volt, ki hol talált. Sajnos ez már csak annak furcsa, aki először volt ilyen versenyen, a többieknek ez már megszokott......sajnos.
Mi egy Hotelben voltunk, 6-8 percre a verseny helyszínétől, később kiderült, hogy a svájci és az olasz csapat is itt volt elszállásolva, így alkalmunk nyílt betekinteni a versenyen kívüli életükbe. Tudjátok, közös reggelik, vacsorák, nagy beszélgetések..... külön a versenyzők, de együtt egy csapatként.
Sokan hangoztatják, hogy a szülőknek nincs helye a versenyeken a gyerek mellett, ne menjen megbeszélésre, nem az ő feladata. Lehet, hogy így van, de akkor ezt úgy kellene csinálni, ahogy pl. a mellettünk lévő írek csinálták. A teljes csapat mellé volt 2-3 lovász, akik reggelre, amikorra a versenyzők kiértek a lovaknál rendet raktak, a box-sor csillogott, villogott. Tudom-tudom....ez a gyerek feladata, de egy EB-n nem! Ott csinálja anya, apa, mert azt szeretné, ha a gyerek a versenyre koncentrálna. Láttuk, hogy a 40-50 fokos box-sorokra emberméretű ventilátorokat tettek, hogy olyan gépeket használtak a lovak fitten tartására, ami nálunk csak akkor van, ha a szülő utána jár és megveszi....ha tudja, ha meg nem, akkor nincs.
Az, hogy a versenyzőkkel is külön szakemberek foglalkoznak, az már csak a hab a tortán. Na itt a szülő, a lelátón ül és szurkol, mert megteheti!!!
A magyar szülők ezt nem tehetik meg, bár az igazsághoz szerintem hozzátartozik, hogy mást viszont tehetnénk, mi szülők.... együtt, egymásért, egymás gyermekeiért szurkolni, mert addig amíg ez nincs meg, mi sem mondhatjuk azt magunkról, hogy ez egy CSAPAT!
Igen, persze nekünk is volt szövetségi kapitányunk, aki egy személyben próbált helytállni 15 gyerek mellett! Szerintem kiválóan helytállt, véleményem szerint jobban, mint bárki az elmúlt években ezen a poszton. Gondoljunk csak bele, ez pont olyan, mintha egy edző elmenne egy 10 napos versenyre, ahol minden nap reggeltől estig egyedül kellene mind a 15 versenyzőjének eljuttatni a rászabott napirendjét, járni megbeszélésekre, tudatni a versenyzőkkel mikor van a versenyszáma, mikor hova mehet edzeni..... ezt egyedül senki sem lenne képes megoldani, mert ide is csapat kell! Szerintem a leghatékonyabb az lenne, ha korosztályonként 1 szakember foglalkozna az adott 5 gyerekkel és így még 3 fő segíthette volna a szövetségi kapitány munkáját! Ebben az esetben a szövetségi kapitánynak a versenyzőkkel és a korcsoportok vezetőivel kellett volna kommunikálnia.
A szövetség támogatása több helyen hiányzott, nem csak itt.....
A bevonuló formaruhát a szülők ötletelték és fizették ki, a bő egy hetes kint tartózkodásunkra a szövetségtől felszerelésként 1 db sötétkék pólót kaptak a gyerekek, edzők, illetve egy címeres nyeregalátétet, valamint egy bolyhos belsejű pulóvert, amit a nagy többség át sem vett, mert abban a hőségben ugyan hová tudta volna használni??? Fizették továbbá a nevezést és egy üres boxot. (A forgácsot, szalmát magunknak vettük bele). Illetve kaptunk még útiköltség hozzájárulást, lovanként 300.000.-ot, ami a mi esetünkben durván 2600 km üzemanyagra kellett volna, hogy elég legyen......
Azt mondtam a szakmába nem szeretnék beleszólni és ehhez tartom is magam, de azért a felkészülés tapasztalataihoz lenne egy két észrevételem...
Idén a junior csapat, amiben szülőként érintett vagyok 3 Nemzetek Díját nyert, de érdemes lenne megnézni, hol?...
Évek óta ugyanoda járunk versenyekre, ezekből talán csak egy verseny ami nívósabbnak mondható (Lamprecstshausen/AUT), de az élmezőny nem ide jár....
A junior EB szint 140 cm, akkor miért kell nekünk 130-135 cm-en válogatóznunk itthon és külföldön is?
Miért csak április végén kezdik összetoborozni az utánpótlást, miért nem kísérik figyelemmel az edző-versenyző párosokat és írnak ki EGÉSZ ÉVBEN olyan versenyeket, edzőtáborokat ahol látni lehet azt, ki hogyan áll, kinek mik a hiányosságai, miben szorul segítségre?
Én tudom, hogy most minden az Olimpiai Csapat körül forog, de egy napon a most utánpótlás korú gyerekek lehetnének ennek a sportágnak az olimpikonjai! Ha most odafigyelnének rájuk, foglalkoznának velük néhány év múlva nem kellene a nulláról kezdeni egy esetleges olimpiai csapat felépítését.
Ehhez viszont radikális változásokra van szükség minden területen, mert most csak egy csapat lelkes, elhivatott szülő időt, energiát és pénzt nem kímélve próbálja eredményre ösztönözni az egyébként tehetséges gyerekét!
Én nem állítom, hogy minden ötletelésem kivitelezhető, vagy életszerű, vagy így jó, de szerintem aki kint volt látta, hogy van hiányosságunk rendesen...
Jó lenne együtt ötletelni...., hogy valami "előre induljon el ne hátra"!!!
Jó lenne elindítani egy fórumot, ahol ezekről előre mutató döntéseket tudnánk hozni, bár sajnos, ez a FÓRUM az olimpiai program kapcsán sem tudott életre kelni.
Zárszóként már csak egy idézet jut eszembe Halász Pétertől: "Ha valami nem sikerül, ott kezdődik a munka."