Végre valaki a hozzáértők közül, egy szakcikkben elmagyarázza az alapidővel kapcsolatos változtatás hátterét. Igaz a Magyar Lovassport Szövetségnek és a Díjugrató Szakbizottságnak, ezt már réges-régen meg kellet volna tenni. Mivel a hivatalos médiamegjelenésekben se közel se távol nem jelent meg még hasonló szakmai anyag sem, kivéve a dicshimnusz, ami mindig ott van.

Ha fel szeretnénk zárkózni a nemzetközi legmagasabb szinthez, olimpiai álmokat kergetve, miért visszafelé haladunk? Ébresztő!

Szeretnék pozitív példával szolgálni és megmutatni a „Felelős vezetőinknek”, mit is jelent a szakmai megközelítése egy témakörnek!

Alázatosan jegyezném meg, az örök becsű mondást, hogy:

„…Tanulni sohasem szégyen, de tudni mindig dicsőség! ...”

A World Of Showjumping ide vonatkozó cikkét osztom meg veletek:

Santiago Varela a 2021-es Tokyoi Olimpia pályaépítője és a Nemzetközi Lovasszövetség díjugrató szakbizottságának tagja interjút adott a World of Showjumping internetes újságnak az FEI DÍJUGRATÓ szabályzat 2022 január 1.-től életbe léptetett, de a hazai versenyrendszerben már visszavont, az ALAPIDŐ TÚLLÉPÉSÉÉRT JÁRÓ büntetés új szabályozásáról.

Az idei évtől a FEI Díjugrató Szabályzatának változása érinti a versenyzők által a fordulók során az alapidő túllépésből adódó megszerezhető hibapontok számát. Az alapidő túllépését most minden megkezdett másodperc után egy HIBAPONTTAL büntetik, míg korábban minden megkezdett négy másodpercenként egy hibapont járt ugyanezért.

A szabálymódosítást azzal a céllal vezették be, hogy minden versenyző azonos feltételekkel lovagolja a pályát. A korábbi szabály szerint a versenyzőknek, ha nyolc másodperccel túllépték az alapidőt, csak két hibaponttal büntették őket. Az Egyesült Államok Lovas Szövetsége volt az egyik érdekelt fél, aki a szabálymódosítás mellett érvelt, és kijelentette: „(…) úgy gondoljuk, hogy az idő kulcsfontosságú eleme a sportágnak, és az alapidő túllépésének tükrözniük kell azt, hogy egy sportoló mennyit kockázatot vállal egy díjugrató pályán. Ez különösen igaz a Nemzetek Díja versenyeire. Jelentős a különbség a 4 másodpercen belül, 0,5 másodperces alapidő túllépés és a 3,5 másodperc közötti alapidői túllépés között, ez nem tükrözi a lovasok kockázatvállalását, főleg, ha tizeden múlik a győzelem, de az alapidő túllépéséből eredő büntetéseknek arányosnak kell lenniük a teljesítménnyel.”

Egyszerűen nem volt arányos és igazságos a verőhibáért járó hibapont az alapidő túllépéséért járó hibaponttal.
Néhány nemzeti szövetség ellenezte a szabálymódosítást, és azzal érveltek, hogy minden megkezdett másodpercért egy egész büntetőpont túl szigorú lenne – ehelyett másodpercenként 0,5 büntetést javasoltak, végül a szavazatra jogosult nemzeti szövetségek nagy többsége megszavazta a változást.
A szabályváltozást követően a viták tovább folytatódtak – sok versenyző aggódott a következmények miatt.

„A mi sportágunk összetett, és ritkán van egy abszolút tisztán megítélhető helyzet” – kezdi Varela.
„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi vita középpontjában nem maga a szabály kell, hogy álljon, hanem az, hogy az hogyan tükrözi a mögöttes problémákat. Itt több szempont is szerepet játszik: a hátsó bokavédő szabály, az időbüntetés szabálya, valamint a iram és magasság követelményei. Jelenleg mindezek a szempontok egyszerre érintik a sportot, pedig úgy tűnik, mindenki csak az időbüntetés szabályára koncentrál. Én azonban szeretem a szélesebb látókörben szemlélni az eseményeket. És bár támogatom a szabályt, megértem az aggodalmat.”

Négy elemből áll az általános szabály módosító koncepció:

„A sport szempontjából ez nagyon egyszerű: a szabály célja, hogy a sport mindenki számára fair ,korrekt legyen” – mutat rá Varela, utalva arra, hogy az előírtnál lassabb iramban lovagló versenyzők korábban előrébb végeztek az eredménylistán, mint a kockázatot vállaló, és emiatt, esetleg egy verőhibával végző, de az előírt iramban lovagló lovasok.

„Mindenkinek, aki versenyez, ugyanazt a pályát kell lovagolnia: Akinek a rúd leesik a kockázatvállalás miatt, amikor nyerni akar, kárpótolni kell az erőfeszítéséért. Korábban négy másodperc után járt az első hibapont, nyolc másodperc után második hibapont, 12 másodperc után a harmadik hibapont, és a megengedett alapidő túllépése 12 másodperces túllépés után négy hibapontot kapott a lovas – 12 másodperc pedig körülbelül 15 vágta hossz (egy vágta hossz kb. 3,5 m, tehát 15 vágta hossz 52,5m)! Az új szabály szerint lehet vitatkozni azon, hogy az ellenszegülést túlságosan bünteti az új szabály, bár véleményem szerint az ellenszegülő ló nem teljesíti a pályaépítő által elétárt feladatokat. Az új szabály érinti a pályaépítők továbbképzését is; már nem látsz kiemelkedő (160 cm-nél magasabb) magasságokat. Korábban az akadályokat nagyobbra és szélesebbre építették. Idén egyetlen nagydíjat sem építettek – sem három, sem ötcsillagosat – túl magasra. A pályaépítők azért vannak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a lovak jól teljesítenek, és nekünk egy négy elemből álló általános koncepcióval kell dolgoznunk: iram, ugrások magassága dizájnja távolsága, alapidő és a hátsó bokavédők szabályossága – ezek mind a lovak javát szolgálják.”

1. A pályaépítő felelőssége

Az új szabály megmutatja, hogy a pályaépítők hogyan végzik munkájukat – mutat rá Varela. „A megengedett alapidőt már nem használhatják eszközként a pálya nehézségének mesterséges növelésére” – mondja Varela. „A megengedett alapidőt a megmért távolság és a sebesség szorzata között számítják ki, és pályaépítőként a mérőkerékkel a valóságban is le kell mérni – egyszerűen csak el kell végezni a munkát! Azonban hibázhatunk; mindenki tévedhet. A versenyzők sem mindig lovagolnak helyesen, és aznap nem nyernek. A szabály csak a mögöttes problémákra hívja fel a figyelmet, és a régi szabályhoz való visszatérés azt jelentené, hogy nem veszünk tudomást a problémákról.”

Amint az adott versenyszám elkezdődik, a versenybíróság a pályatervezővel egyeztetve módosíthatja a megengedett alapidőt, ha úgy érzi, jelentős hiba történt a pálya mérése során – ezt Varela szerint másképp kellene szabályozni. „Szerintem nem tetszik az a szabály, hogy a pálya megkezdése után csökkenthető a megengedett alapidő. Ez csak a pályaépítő egojának szól. A megengedett alapidő növelése egy másik kérdés: Ha jelentős hiba történik – és szerintem egy másodperc nem jelentős hiba –, akkor balesetet okozhat. A legtöbb versenyző azonban képes egy másodpercet visszanyerni a pályán, de nem mindegyikük, de a legtöbb éllovas képes erre. Úgy gondolom, hogy a pálya megkezdése után a megengedett alapidő növelése a lovak javát szolgálja – és a szabályosságnak mindig mindenkinek meg kell felelni. Az alapdő módosítása nem szolgálhatja a pályaépítő művészi hajlamainak kiélését.

2. Mennyire kell figyelembe venni az üzleti/lókereskedői érdekeket?

Egyesek azzal érvelnek, hogy az időbüntetés növekvő száma negatív hatással lehet a sportág kereskedelmi oldalára – nevezetesen a lóeladásokra. „A sport nem élhet üzlet nélkül, és fordítva” – mondja Varela. „A mi sportágunk azonban nem egyszerűen matematika; meg kell védenünk a lovakat. Számomra a kérdés az: mennyire kell teret engedni a szakmán belül a kereskedelmi érdekeknek ? Üzleti szempontból át lehet gondolni a hibapontok kihirdetésének és megjelenítésének módját – különben a hibapontok száma kereskedelmi értelemben zavaró lesz. Az Egyesült Államokban például külön hirdetik meg a különböző büntetéseket; a bemondó különbséget tesz a verőhibák és a megengedett idő túllépése miatti büntetés között.

3. A fiatal lovaknak időre van szükségük a tanuláshoz

A szabályellenesek közül sokan azon a véleményen vannak, hogy túl nagy nyomás nehezedik a fiatal lovakra. „Véleményem szerint a kérdés nem a szabályról szól” – mondja Varela. „Pályaépítőként, amikor fiatal lovaknak vagy amatőröknek mérem a pályát, nem szabad úgy mérni, mint a legmagasabb szinten versenyző profiknak; Mindenekelőtt a pályaépítőnek a megfelelő íveken kell mérnie a pálya hosszát. Másodszor, a megengedett alapidő egyszerűen a pálya méterei és az iram szorzata. Ha a versenyzők nem maradnak az alapidőn belül, az azt jelenti, hogy ezen elemek egyike hibás. Ha a fiatal lovak nem tudják tartani a minimális iramot, akkor lassabb iramban lovagolják.”
Tehát amikor fiatal lovaknak vagy amatőröknek mérem a pálya vonalvezetését, nem mérhetem úgy, mint a legmagasabb profi szinten.
Fontos hogy a pályaépítő értsen ahhoz amit csinál, és alkalmazza is ezt a tudást a gyakorlatban.

„A fiatal lovaknak időre van szükségük a tanuláshoz, és ha lassabbak, mint gondoltuk, akkor az iram követelményeket kell szem előtt tartanunk és munkával javítani, nem a büntetés szabályát módosítani” – mondja Varela. „Korábban ezt nem vettük figyelembe; a fiatal lovak, akik egy-két hibát gyűjtöttek, nem néztek ki rosszul. Azonban még mindig egy 12 másodperces tartományról beszélünk – ez nem változott, csak az, hogy hogyan néz ki az eredménylistán. A probléma valójában az, hogy a fiatal lovak nem teljesítenek az előírt iramban; ami azt jelenti, hogy a választott iram rossz, nem a szabály.”

Varela úgy véli, hogy bizonyos tényezők – például a hátsó bokavédő használatának szabálya, amely csak védelmi célokat enged meg, valamint a szükséges iram – az amatőr osztályokban nagyobb következményekkel jár, mint a legmagasabb szinten. "Az amatőrök nem tudnak olyan iramban lovagolni, mint korábban, mert az extra energia, amit a hátsó bokavédő termelt a lovakban, már nincs meg" - mondja, utalva arra a szabálymódosításra, amely 2021 januárjában az összes FEI eseményen életbe lépett. "Valószínűleg nem használhatod a 375 méter/perc sebességet, mert az amatőrök nem tudnak ilyen tempóban haladni."

4. Az új szabályhoz való alkalmazkodás

„Nyilvánvalóan időbe telik, hogy alkalmazkodjunk az új szabályokhoz” – összegzi Varela. „Emlékszem, amikor először építettem egy versenyt egy másodperces alapidő büntetéssel egy nemzeti versenyen Wellingtonban. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor Beezie Maddennek három alapidő büntetése volt! Úgy rohantam a zsűritorony felé, mint Carl Lewis, aki 100 métert sprintelt, de azt mondták nekem: "Santi, ne aggódj – ez egy amerikai szabály, egy másodperc egy hibapont.

" Azt hittem, Beezie 12 másodperccel túllépte a megengedett alapidőt, és én hibáztam az alapidő megállapításával. Mindenki nevetett, amikor megérkeztem a zsűribe; Szívroham küszöbén álltam, és nem tudtam visszatérni az arénába.
Azt hiszem, ez az érzést mindenki átérzi, aki először kerül hasonló helyzetbe.

Forrás: www.worldofshowjumping.com/en/Exclusives...ects-the-underl.html