Véget ért a Spanyolországban két hónapig tartó Sunshine Tour versenysorozat!
Az első kérdés ezzel kapcsolatban, ami bennem felmerül az az, hogy vajon ez a versenysorozat milyen anyagi áldozatokkal járt és milyen a díjugrató sportágunkat méltató eredmények születtek amiért megérte ezeket az anyagi áldozatokat meghozni?
Az anyagi ráfordítások terén az illetékesek semmilyen transzparenciát nem hajlandók, közzé tenni, nem csak ezzel a versenysorozattal kapcsolatban, hanem az egész programmal kapcsolatban. De mivel az értelmi szintünk nem marad el túlzottan a titkolózó vezetőségtől ezért megpróbáltuk meghatározni azt a nagyságrendet, ha nem is fillérre pontosan, amibe ez a versenysorozat kerülhetett. Azt az eredményt kaptuk, hogy ez a versenysorozat azzal a lólétszámmal, amit az NLSF propaganda média közölt, nagyságrendileg 250 és 300 millió Forint körüli összegbe kerülhetett. Nem kell közgazdász professzornak lennie senkinek, hogy eldöntse az a mennyiségű anyagi ráfordítás nem éppen elhanyagolható nagyságrendet képvisel, ami a díjugrató sportágat vagy a lovassportot úgy álltalában jellemzi két hónapos időtartamban, főleg ha a mostani gazdasági helyzetet is figyelembe vesszük. Abban az esetben ha, folyamatosan ontották volna versenyzőink a jobbnál jobb eredményeket, vagy legalább a MER minősítő versenyeredményeket a párosok, biztosan édesebb lenne ezzel a versenysorozattal kapcsolatos szájíze minden lovassportot kedvelő kedves olvasónak is.
A közelmúltban többször felhívták a figyelmemet arra, hogy ne „bántsam” írásaimban a lovasokat. A helyzet az, hogy nem gondolom azt, hogy a szerény eredménnyel kecsegtető helyzetért a lovasok az egyedüli felelősök, de azt mindenképpen le szeretném szögezni, hogy a lovasok a kialakult helyzethez teljes mellszélességgel asszisztálnak és nem hallottam nyilvánosan egyikőjüktől sem eddig kritikus hangokat a programmal kapcsolatban. Nyilván azok a lovasok, akik még ráadásul rokoni kapcsolatban vannak a program pénzosztó bizottságának tagjaival (NLSF bizottság) vagy a lovasszövetség vezetőivel, talán nem is várható el, hogy az általuk átélt szakmai és egyéb, általunk vélt, esetleges visszaéléseket objektíven ítéljék meg.
Tehát a lovasok túlnyomó része úgy gondolom összességében vagy részben ugyanolyan áldozatai a kialakult helyzetnek, mint a lovastársadalom, vagy akik kívülről szemlélik a kialakult helyzetet. De ez nem menti fel őket a kollektív felelősség alól, ráadásul ezt a munkát tisztességes bérért végzik, nem társadalmi munkában.
De térjünk vissza az alaptémához és tekintsük meg a mérleg másik serpenyőjében az anyagi ráfordítással szemben milyen eredményekkel kecsegtet a spanyolországi befektetésünk. Ha a Magyar Lovassport Szövetség vezetőinek nyilatkozataiból indulunk ki, miszerint öt nagypályás lovat bérelnek, nyilván nem azért, hogy az istállóban csodálják őket, hanem hogy nagypályán használják, legalább is remélem, hogy emiatt, akkor a spanyolországi versenysorozat hat MER minősítő lehetősége öt lóval a következőképpen alakult: 5 (ló) x 6 (MER minősító) egyenlő 30 azaz harminc lehetőséget adott ennek a típusú minősítőnek a megszerzésére. Ha csak a programlovak létszámára hagyatkozunk és a jóval eredményesebb magyar tulajdonú lovakkal nem számolunk, mivel nem a kiválasztott német partnertől származnak ezért ebben a statisztikában nincs is helyük. Ráadásul a két magyar tulajdonú ló két MER minősítést ért el lovasaival.
A tényadatok azt mutatják, hogy a harminc lehetőségből, az öt elvileg nagypályás bérelt lóval, egy (azaz egy) MER minősítést szereztünk meg ami azt jelenti tényszerűen, hogy 3,3 % hatékonysággal vettünk részt a versenysorozatban, nem 83%, még csak nem is 33,3% hanem 3,3%!!!
Örömteli tény az is, hogy fél évvel a Varsói „nulla” ponttól elértünk a 3,3%-os szinthez. De ez vajon mihez elég?
Az azonban legyen világos mindenki számára még egy ilyen versenysorozat nem lesz idén, ahol hat MER minősítő lehetőség lesz egymáshoz ilyen közel, egy helyen. Ráadásul ez a szezon eleje volt, ami azt feltételezi, hogy biztosan nem lesz könnyebb a pálya vonalvezetése és a technikai szintje sem ahogy haladunk az időben és a szezonban előre.
Csak azért, hogy mindenkinek kristálytiszta legyen az olimpiai kvalifikáció és a 3 db MER minőstő az összes párosnak kell ahhoz, hogy csapatban vagy egyéniben starthoz állhasson az olimpián. Tehát ha csapatról beszélünk a csapat minden egyes tagjának 3 db MER minősítő és a kvóta is meg kell, hogy legyen a starthoz álláshoz! Nem elégséges egyik vagy másik!
Ezeknek a tényeknek a tudatában négy hónappal a Párizsi olimpia csapat kvóta szerző verseny előtt, ami Prágában lesz július 31-én kérdezem tisztelettel:
Ki a felelős azért, hogy a lovasaink ilyen elérhető/elérhetetlen terhet cipelnek?
Ki a felelős azért, hogy a mérleg két serpenyője ilyen aránytalanságot mutat, az óriási kiadások és elmaradt eredmények tekintetében ebben a Spanyolországi versenysorozatban is?
Vajon Szebényi Dániel az NLSF bizottságban kikiáltott szakmai vezető (árfolyamtól függően kb. 1000 Eurós havi díjazásért) nem látja a szakmai okokat, amik ide juttatták a programot?
A 200 000 Ezer Euró átlagáron vásárolt lovak miért ifi és fiatal lovas szintű pályákon versenyeztek Spanyolországban?
Miért nem látható ezek után sem a lovasszövetség és a szakmai vezetőség részéréről a felőségvállalás parányi morzsája sem?
Sportbaráti Tisztelettel:
Kádár Attila
