A vasárnapi a kiemelt verseny legnagyobb 150-cm magasságon megrendezett GP versenyszámban, és kisebb magasságon történt események miatt fel kell tenni két egyszerű kérdést az az illetékes vezetőinknek:

• Ki vagy kik a felelősök a történtekért?

• Mi a megoldás ezeknek a helyzeteknek az elkerülésére?

Azt mindenki érzékelte, hogy a 150 cm -re kiirt Gp számban a 18 indulóból, 16-an fejezték be a pályát és 15-en időbüntetést kaptak, az alapidő túllépéséért. Ez azt jelenti 93,75 %-a a résztvevőknek időtúllépésért büntetést kapott. Ebben az esetben is kérdések merülnek fel:

• Valóban a pályaépítőnek nem volt ideje lemérni a mérőkészülékével a pályahosszt, mert sürgette a versenybíróság, ezért elmaradt?

• A versenybíróság mulasztott amikor nem mérte stopperrel a kontrollidőt?

• A versenybíróság elnöke, rendelkezik-e azzal a szakmai tapasztalattal, ami, egy ilyen helyzet kezelésére, és a zsűri elnöki pozíciójába predesztinálja?

• A negyedik lovasnál, amikor, már a zsűri is szembesült a nem megfelelő alapidő mérésével, mivel már több szabály, áthágásán túl-voltak, miért nem módosítottak az alapidőn?

• Miért ragaszkodtak mindenáron a „harmadik lovasig módosíthatják az alapidőt” szabályhoz, amikor, már a versenybíróság is tudatában volt a problémának?

• Ha pl. az ötödik lovasnál, a zsűri elnöke, saját hangján, elnézést kért volna és beismerte volna a tévedését (mivel a felelősség a zsűri elnökéjé), módosíthatta volna az alapidőt, saját jogkörben, és a következő 15 ló lovas páros, nem siettette volna a lovát, ezzel is megadva a párosnak a lehetőséget, hogy kisebb legyen a hibázás lehetősége, és nem felbecsülhetetlen károkat okozva a mezőnynek? Nem lehet, hogy akkor emelt fővel távozhattak volna a hivatalos személyek?

• Ha az egyik versenybíró, akinek a 4. lovasnál tudomására hozták a fotocella nem pontos működését, továbbá a helytelen alapidő megállapítását, beavatkozhatott volna és felhívhatta volna zsűritársai figyelmét a hibára?

• Miért alakulhatott ki az a helyzet, hogy a versenybíróság nem a lovakért és lovasokért, hanem saját magukért vesznek részt a versenyeken?
• Ki a felelőse a kialakult helyzetnek?

• Mikor kerül sor a felelősök felelősségre vonására és mikor kérnek bocsánatot a hibáikért?

• Miért nem vállalja a felelősséget a felelősség „tulajdonosa”?

• Miért próbálják a pályaépítőre terelni a felelősséget, amikor, a pályát, amit épít nem ő maga veszi át, hanem a versenybíróság elnöke?

• Mikor és hogyan derülhet ki, hogy kinek mekkora felelőssége van ez ügyben?

• stb…

Mi lehetne a megoldás ezeknek a helyzeteknek az elkerülésére:

• Ha a versenybíróság tagjai nem álljanak rokoni kapcsolatban, így valószínűbb, hogy objektívebb a helyzetek felismerése.

• Ha a versenybírók hozzátartozói nem indulnak azon a versenyen, amin versenybíróként dolgoznak, talán több idejük marad a kétes helyzetek elemzésére.
• Ha a stílusbíró nem mással foglalkozik, talán a munkájára több idő jut.

• Egy teljes etikai és morális átvizsgálással és etikai és morális kódex kidolgozásával, szabályozni kellene a versenybírók munkáját.

• Közölni kell a versenybírókkal, hogy nem ők a főszereplői a lovasversenyeknek, ők a mellékszereplői a rendezvénynek, főszereplők a lovak és lovasok.

• Egy teljesen új szemléletben kell a versenybírói és a pályaépítői munkakört helyezni, külső szakszerű, kontrollal.

• A versenybírók tudomására kell hozni, hogy a napidíjukat a lovasok és lótulajdonosok dobják össze minden hétvégén, ezért talán jobban meg kellene becsülni a kenyéradójukat.

• A felelősöknek vállalniuk kellene a felelősségre-vonás következményeit, legalább utólag, ennyivel tartoznak, erkölcsileg, ez a minimum és ezt a szokást gyakorolniuk kellene, hasonló esetekben is.

Szeretném megjegyezni, továbbá, hogy a kelleténél nagyobb tempóval lovagolt lovak, olyan lelki és fizikai sérüléseket szenvedhettek el, ami pénzben nem kifejezhető, hol vannak a felelősök, és ki kártalanítja a károsultakat? Arra kérem a versenybírói kart, legközelebb, ha hasonló problémával szembesülnek, nyugodtan kérdezzék a lovasokat, mert segíteni fognak a helyes döntés meghozatalában. Remélhetőleg sokkal jobb szájízzel emlékeznénk, erre a versenyre is, ahol nem a rossz döntések sorozata, hanem a helyezett lovak és lovasok dicsérete lehetne az emlékezés tárgya!

Kedves Outsider!

A szakmai résztvevőket a Szakbizottság nevezi ki. Ez egy jól fizető munka.

Szerinted az etikus, ha önmagukat vagy családtagjaikat nevezik ki ?

A stílusbírálattal a dokumentáció és az ebből is adodódó részletesség hiánya a probléma!

Jelenleg a díjugrató sportunk legnagyobb befizetői a sportolók, főleg a kb. 1500 amatőr versenyző.

Miért evidens, hogy az ebből adódó összes pénzt az elit kapja meg?

A Bábolnai versenyen az egyik fő versenyszámában a Vasárnapi 150 cm-re kiirt Gp-be számomra is voltak felettébb furcsa dolgok.

Érhetetlen volt számomra egy összevetéses számban, hogy lehet ilyen szoros alapidőt megállapítani?

Ez a probléma idén már több versenyen jelen volt, hatalmas károkat okozva ezzel a lovasoknak és lótulajdonosoknak!

Egy másik szintén furcsa dolog ha már az időmérésnél járunk,egy egy lovasnál a pálya végén a kijelzőn tovább megy az óra vagy éppen nem működik jól a kijelző, majd amikor megáll és kis gondolkodás után megjelenik, valamilyen eredmény. Ki az aki minden kétséget kizáróan elhiszi hogy ez a valós eredmény?

A stílusversenyek annyira szubjektívek,hogy amikor megnézem a startlistát előre tudom,hogy ki vagy kinek a lovasa fog versenyszám elején végezni függetlenül attól. hogy éppen jól vagy rosszul lovagolt.

Jó, hogy felszólalnak valakik a sportban lévő problémákról, viszont ilyen stílussal nem hiszem, hogy sokra megy az ember. Továbbá ez a fórum nem tűnik megfelelő platformnak, elavult fórum ami nem fog kapni népszerűséget, reakciókat, egy Facebook csoport megfelelőbb lenne. Akkor egy vélemény.
akadar73 írta: Mondj egy stílusbírót, akinek nincs kötődése egyik lovashoz/lóhoz sem. Ezzel nem lehet mit kezdeni.

Kedves Outsider: Nem az a baj, ha van a stílusbírónak tanítványa, a baj az ha abban a versenyszámban indul amit ő bírál, remélem így érthető...
akadar73 írta: Miért ne lehetne egy szakbizottsági tag családtagja bíró a versenyeken? Kivel kapcsolatban lesz elfogult, milyen döntésekkel kapcsolatban?
akadar73 írta: ??? A bírok családtagjai nem versenyezhetnek? Ahhoz ez egy elég objektív sport, kivéve a stílus versenyszámokat.

Kedves Outsider: Ha valaki bíráskodik, a családtagja, ne induljon mert nem etikus másokkal szemben, nem csak a stílusbírálattal lehet részrehajlónak lenni...
akadar73 írta: Ez igaz.
akadar73 írta: Nagyon helyes, hogy az amatőrök nem nyernek 100 ezer forintokat 110cm-es pályákon. Viszont a probléma hogy ezeket az összegeket elfelejtették hozzáadni a nagyobb kategóriás versenyek pénzdíjához. A GP másfél milliójával se jön ki, sokkal több marad a rendezők zsebében.

Kedves Outsider: Ezzel a 110 cm-es példával rámutattam a mostani helyzetre, nem szeretném ha bárki százezreket keresne 110 cm -en, de azt igen, hogy ha valaki 10 000 Ft fizet egy pályalovaglásért és eredményes 120 cm fölött ( a mai szabályok 120 cm fölött pénzdíjasok) akkor legalább a lova befizetéseit nyerje vissza, külföldön a nyereményekből lovardát építenek, míg nálunk fagyit vásárolnak...

Teljesen igazad van. Konkrétan fejőstehénnek nézik a versenyzőket ( szülőket akik finanszírozzák ) . Drága a ló, drága a verseny……
Ha van pénzed lóra, legyen versenyre is. De nem baj mert néhányan nagyon jól járnak ezzel.

Maximálisan egyetértek!!

Bábolnai versenyhelyszínnel kapcsolatos észrevételek!

A bírók, pályaépítők és a hivatalos személyek feladata az én olvasatomban az, hogy segítsenek a lovasoknak a szabályok értelmezésében és betartatásában és felügyeljék a verseny tisztaságát, azért, hogy senkiben ne merülhessen fel kétely a korrekt és szabályos elbírálással kapcsolatban. Ha súlyos szabálytalanságot észlelünk, miért nincsenek soha felelősök?

Kiemelt versenyeken, mint a Bábolnai GP, versenybíróság tagjainak kijelölését a díjugrató szakág, mint saját feladat, teszi meg. Érdekesség csupán az, hogy az öt bíróból kettő díjugrató szakbizottsági tag, továbbá a stílusbíró a Magyar Lovassport Szövetség tulajdonában lévő Lovassport Nkft. ügyvezetője.
A stílusbíró úr, miért nem érzi etikátlannak, hogy elvállalja a stílusbírói szerepet, miközben az általa stílus-bírált versenyszámban indul olyan lovas is, akinek ő maga az edzője? Kinek a felelőssége a kialakult helyzet?

További szépsége a bírói karnak, hogy a versenyen résztvevő bírói kar elnöke az egyik díjugrató szakbizottsági tag és Magyar Lovassport Szövetség elnökségi tag lánya, ez, hogy történhet meg? Kinek a felelőssége?

Ezzel kapcsolatban a kérdés az miért értelmezzük a családi vállalkozásnak a bírói kar működtetését?

Valóban azt gondolják a bírói kar tagjai, hogy senki nem feltételezi, a gyermek szülői kapcsolatot elfogultnak?

Továbbá az etikus, morális és erkölcsös-e, hogy a bírói kar egyik tagjának a gyermeke ugyancsak rendszeresen olyan versenyeken indul, ahol az egyik szülő rendre a bírói kar, tagja?

Teljesen elfogadhatatlan az, hogy miért a kiemelt és országos versenyeken kiemelten sokat kell fizetnünk a verseny rendezőknek, cserében viszont fordítottan arányosan minimálisak a pénznyeremények, a kiemelten magas befizetésekhez képest. Továbbá miért fizetünk ugyanannyit a közpénzen épített versenyhelyszíneken, mint a magántőkéből épített versenyhelyszínen? A közpénzen épített lovasközpontokat, már egyszer kifizettük, miért kell busás haszonnal rendezni itt a versenyeket, és a lovasokat lótulajdonosokat pénzkifizető automatáknak nézni? Miért nincs megnevezett felelőse, ennek a katasztrófának? A vezetőink közül, senki nem tehet semmiről?

A díjugratás azt jelenti pénz vagy más díjért ugratnak a lovasok lovaikkal, ha minden így marad a jelenlegi formájában, nagyon szépen kérem a jelenlegi vezetők nevezzék át a szeretett sportágunkat pénzkifizető automatává, mert ez sokkal jobban kifejezi a mostani állapotokat!

Mivel én is részt vettem a Bábolnai kiemelt versenyen megosztom a hétvégi mérlegemet:
-két lóval indultam
-két helyezésem volt egy 3. és egy 6. hely
-fizettem 120 000 Ft-ot (volt 4 kis-bálás szénám, 2 mobil boxom és 5 startom)
-nyertem 18 000 Ft-ot

Történelmi példával szeretném szemléltetni honnan indultunk, kb. 15 éve vidéki aranyos-kupa fordulót nyertem 110 cm-en.
A befizetésem 3 500 Ft-volt, a nyeremény, amit az eredményhirdetésen, borítékban adtak át, 150 000 Ft volt.
Befizetés aránya a nyereményhez képest, kicsit más volt, mint manapság!

Remélem azok, akik a felemelt kézzel büszkén támogatták a jelenlegi díjugrató szakág újraválasztását,
tudnak számolni. Valóban az elmúlt 10 évben a díjugrató szakbizottság és a Magyar Lovassport Szövetség elnöksége valóban mindent megtett, hogy jobb legyen a befizetés kontra nyeremény mérleg? Ha nem, mikor vállalnak felelősséget végre? Egyáltalán kinek a felelőssége a kialakult helyzet?

Miért kell fizetni közpénzen épített lovaspályán startonként összesen 10 000 Ft körüli összeget, 2 perc pályahasználatért, miért (kiknek) kell nyereséget generálni a közpénzből épített lovaspályán?

Volna még egy észrevételem a Bábolnai versenyen helyszínen lévő büfével kapcsolatban, itt is az az elv érvényesül, mint a versenyrendezéssel kapcsolatban, sajnos ez nem csak itt érzékelhető, miért ötcsillagos Budapest belvárosi éttermi áron értékesítenek menza színvonalú ételeket?

Ezek az észrevételek miért csak engem foglalkoztatnak?

Ha érdeklődést tapasztalok, a folytatás következik!