A díjugrató szakág 2016 évi beszámolói itt elérhetőek: dijugratoszakag.hu/beszamolok/75-2016 <-- Az itt található beszámolókra reflektáltam a közgyűlésen:

Előre szeretném bocsájtani, hogy semmilyen önös érdek nem vezérel, semmilyen tisztségre nem vágyom, a következőket gondolatébresztésnek szánom!

• "A magyar díjugrató élsport, ami alapján szakágunk tevékenységét mérlegre teszik, 2016-ban minden álmot valóra váltott!"
Az elért eredmények akkor minősítik a szakágat, ha valamilyen szakmai közbenjárása lenne az eredmények elérésében.
A szakmai beszámoló nem az előző évi eredmények ismétlése, hanem a szakág szakmai munkásságának bemutatása, ha van ilyen…

• Szabadtéri országos bajnokság:
Nem találkoztam olyan lovassal, aki elégedett lett volna azzal, hogy négy napig porban, koszban, embereket kerülgetve (persze nem a lelátón), traktorokat bámulva örvendezett volna annak a szervezésnek, ami az országos bajnokságunkat jellemezte. Az országos bajnokság rangjához nem volt méltó az a körülmény, ami ott fogadott bennünket.

• "A tenyészverseny visszakerült a kályhához! "
Sajnos a szakmai hiányosság itt is kicsúcsosodott. A fiatal lovak egész évben homokos pályákon minősültek, a döntőn viszont mehettek füves pályán. A magyarázat most is meg volt, két héttel a döntő előtt lehetett gyakorolni. Ezzel minden megoldódott? Ez magáért beszél.

• "Zászlónkon a tiszta sport felé köteleztük el magunkat!"
Ha a tiszta sport felé kötelezzük el magunkat, hogy lehet az, ami sem a galopp, sem az ügetőn nem megengedett, azaz kezelő állatorvos nem lehet a mintavevő állatorvos. Vagyis a doppingminták közelében sem lehet csak olyan állatorvos, akinek nincs köze a lovak kezeléséhez.

• "A Championátus az eddig inaktív térségbe életet töltött!"
Fontos a térségek helyzetbe hozása, de a körülmények is! A pálya minimális mérete eltűnt a szabályzatból, de az nem került be, hogy mostantól csak kis, trapéz alakú, mély talajon lehet versenyezni... továbbá az mennyire etikus, hogy a díjugrató szakbizottság dönti el egy helyszín alkalmasságát, és az egyik szakbizottsági tag cége a versenyrendező? Ez nem összeférhetetlen?

• "Az amatőr díjugrató kör behatárolása... folyamatosan tisztult."
Ez a megállapítás nagyon jó, de a felmerült szakmai igényeket mikor fogják végre valahára meghallani?
A szakmai cél az lehetne, hogy az amatőr lovasokból minél többen érjenek fel a felnőtt országos bajnokság szintjére. Eddig semmilyen koncepció nincs ezzel kapcsolatban.

• "Az edzői regisztrációs vizsga elvárásai helyesnek tűnnek… visszaköszönnek"
Igen visszaköszön, főleg a megalázott lovasok tudnának visszaemlékezni, milyen helyesek az elvárások.
A hibákból tanulni kellene és helyesen levonni a következtetéseket. Tudom, hogy az elnökünk szeretné továbbfolytatni munkáját, de ezt csak egy közös konszenzuson alapuló szakmai terv alapján tudom elképzelni.
 
Utánpótlás:
A beszámolóból kiderül, hogy az áprilisi 3 napos edzőtábor mindhárom korosztály számára nagyon jól sikerült, hiszen lovasaink ebből gazdálkodtak egész évben.
A kérdésem az, ha 3 nap edzőtábor elég az egész éves versenyzéshez, miért kell egész évben fizetni a kapitánynak 1 500 000 Ft-ot?

Felnőtt szövetségi kapitány:
Mit tett szakmailag a felnőtt válogatotthoz? Sajnos a beszámolóból ez nem derül ki. Mi indokolja az évi 1 800 000 Ft-os költséget? A felnőtt válogatott irányítása egy társadalmi pozíció mindaddig, amíg mindennapi elfoglaltságot nem igényel. Ha nem mindennapos elfoglaltság, miért károsítja a szakág költségvetését?

Pályaépítők tevékenysége:
Sajnos a legnagyobb befolyása a lovasokra a pályaépítőknek van. Azért sajnos, mert semmilyen központi szakmai koncepció mentén nem végzik tevékenységüket.
Az kevés, hogy arra hivatkoznak milyen magas szintű minősítést szereznek pályaépítőink. Sajnos legtöbbször ez a munkájukban nem köszön vissza.
Mire gondolok? A szezon elejétől a végéig, lennie kéne valamilyen szakmai elképzelésüknek, ami mentén kifejtik hatásukat a lovas tömegre. Lehetne egy cél a szezonok végére, amivel előrébb juttatnák a ló lovas párosokat. A háromnapos versenyekről ne is beszélve, ott ugyanúgy péntektől vasárnapig egy folyamatnak kéne lenni, ami előrébb vihetne. Ehelyett a pillanatnyi, átgondolatlan, megoldások jellemzik a versenyeket, nem egyszer előfordult, hogy a szezon elején indokolatlanul nehéz feladatok voltak, viszont a szezon közepére sikerült a feladatokat lebutítani és ezzel pont az ellenkező hatást elérni.
Nagyon fontos lenne valamilyen visszacsatolás, ellenőrzés, amit a pályát teljesítő lovasok, edzők írásban a mindig fejlődő nevezési programon keresztül megtehetnének!
Meddig kell várni, amíg a pályaépítők is egységesen valamilyen szakmai irányvonal mentén haladnak?
 
Konklúzió:

Mivel az előbbi szakmai beszámolók semmilyen szakmai irányvonalat nem képviselnek, azt javaslom, hogy a közeljövőtől térjünk rá valamilyen koncepció kidolgozására, ha nem tesszük, ez az állapot marad. Sajnos ez a jelenlegi állapot nem vezet sehová.

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy az SZMSZ 14§ 5. pontjában ahol a szakbizottságról van szó az áll: a szakbizottság feladata és hatásköre:
a) az éves szakmai program megvalósítása,
c) a következő év szakmai programjának a megvalósítása,
ez mikor valósul meg?

Továbbá a következő évi versenyszabályzat, miért nem készül el előző év dec. 31 –ig? ha elkészült volna most a versenyszabályzattal kapcsolatban is lenne mit megvitatni, ez egy szakmai hiba, amit jó lenne korrigálni a jövőben. Az eredmények, amik születnek, büszkeséggel töltenek el mindnyájunkat, de ez csak azért lehetséges, mert a lótulajdonosok és a lovasok rengeteg pénzt és energiát fektetnek ebbe a sportba.

Ha a szakbizottságunk semmilyen szakmai irányvonalat nem képvisel, a továbbiakban is, csak sodródik az árral akkor az a kérdés merül fel:
egyáltalán szükség van szakbizottságra ilyen formában (7 fő)?

Kádár Attila

Természetesen a felvetett problémákra érdemi válasz nem érkezett....

Díjugrató szakág tisztújító, éves közgyűlése.
A pálya széléről

Kovács Zsolt vagyok, azt gondolom, nem vagyok különösebb tényező az ugró sportban. Némi szakmai háttérrel szeretem ezt a sportot, ezért veszem a fáradtságot, hogy véleményemet jobbító szándékkal lejegyezzem. Ritkán megyek el szakági gyűlésre, idén megtettem, és nem értettem az egészet.
A megemlékezések, díjátadók és természetesen az ebéd igen jól sikerültek. Az előző évi pénzügyi beszámoló szerint ez kb. 2 millió forintba került. Kérdés, hogy ennek a közösségnek erre van-e szüksége ennyi pénzért. Azért merült fel bennem ez a kérdés, mert meglátásom szerint érdemben más nem történt.

Már a meghirdetett napirendi pontokat sem tudtam értelmezni.
1. Jegyzőkönyvvezetők, hitelesítők, levezető elnök, Szavazatszámláló Bizottság megválasztása
Természetesen megtörtént és értettem is.
2. A Szakbizottság 2016. évi szakmai beszámoló
A szakmai beszámoló csak az előző évi szakmai terv alapján lehetséges az én értelmezésemben. Ilyen terv lehet, hogy volt, lehet, hogy a többiek tudtak róla én nem találkoztam vele.
3. A Szakbizottság 2016. évi szakmai beszámoló elfogadása
A kettes pont miatt okafogyottá vált.
4. A 2016. évi pénzügyi beszámoló
5. A 2016. évi pénzügyi beszámoló elfogadása
Ugyan az vonatkozik rá, mint a 3., 4., pontra.

Véleményem szerint főként azért jöttünk össze, mert bíztunk abban, hogy választandó vezetőink egy olyan szakmai programot osztanak meg velünk, amit megértés és megvitatás után elfogadva felhatalmazzuk őket, hogy a mi javunkat szolgálva velünk egyeztetve gondoskodjanak a szakág fejlődéséről. Egy a többség által követhető terv nélkül a rendszer kaotikus, ami a kiegyensúlyozott eredményeket és így a fejlődést nem szolgálja. Számomra értelmezhetetlen az a mondat miszerint "azért nem készítettünk szakmai tervet, mert ez egyben tisztújító közgyűlés is, és nem tudtuk kit választotok meg". Választanunk épphogy a szakmai tervek alapján kellett volna.
A fentiek miatt:
- Javaslom, hogy a szakvezetés pótolja ezt a hiányt és tegye publikussá.
- Javaslom a szakágon belül egy hírlevélrendszer működését, amivel az információk sokkal direktebb módon jutnak el mindenkihez. (Továbbképzések, edzőtáborok, szakmai értekezések stb.)
- Javaslom, hogy a következő közgyűlést valósítsuk meg lényegesen kevesebb pénzből szerényebben és az így felszabaduló pénzt esetleg költsük egy hiteles szakedzőkből álló tanácsadó társaság működtetésére.
Ezzel a pár gondolattal nem állt szándékomban senkit megbántani

Tisztelettel:
Kovács Zsolt

Egyetértek régi sporttársammal, Kovács Zsolttal. Én nem a pálya széléről, hanem a "közepéről" írom le véleményemet.

Kedves Kristóf, tisztelt Szakbizottság!

Egyrészt szeretnék gratulálni Kristófnak újbóli megválasztásához és sok sikert kívánok neki és csapatának, hogy a díjugratás ügyét minél jobban szolgálják!
Én jó pár éve hallottam egy számomra megdöbbentő adatot. Eszerint Németországban minden ötödik embernek van köze a lovassporthoz. Nálunk ez a szám 1000! A kettő között 200-szoros az eltérés! Úgy gondolom, hogy ez az adat (nagyságrend) minden probléma okozója és mindent elárul arról, hogy miért így működik a magyar lovassport és lovas kultúra! Minden lépés, ami ennek a számnak a csökkentését eredményezi, az számomra örömteli és azt maximálisan támogatom!

Másrészt azonban nem tudom magamban tartani a véleményemet a több, mint egy hónappal ezelőtt megtartott Közgyűlésről, ami (eltekintve a szokásos kiváló kulináris élvezettől) szerintem kiábrándító és szánalmas volt!

Nem azért mondom ezt, mert nem érződött, hogy egy közgyűlés célja, hogy ellenőrizze és számon kérje a Szakbizottság munkáját (nem pedig, hogy újra díjazza a bajnokokat), és erre alig volt pár kérdező, hanem azért, mert sem az általam írásban (kivétel az, hogy továbbra is nagy mennyiségű állami támogatásra számítotok), sem a pár felszólaló által feltett kérdésekre nem érkezett a részetekről ÉRDEMI válasz és ez senkit sem zavart! Ilyen elhangzott vagy írásban feltett kérdések voltak például a következők:

- Mi köze a Szakbizottság munkájának a beszámolókban szereplő nemzetközi sikerekhez?
- Hol vannak a pénzügyi beszámoló bevételi oldaláról a szponzori és egyéb támogatások?
- Miért változtatja a Szakbizottság a szabályokat a tagok aktuális igényei szerint?
- Miért nem funkcionál elfogadhatóan a közgyűlés (SZMSZ 14§ 5.)?

A Közgyűlésnek számomra 2 csúcspontja volt. Az első, amikor egy kérdésre azt válaszoltad Kristóf, hogy neked -- mivel leköszönő elnök vagy -- nincsenek terveid, ezzel megfeledkezve arról, hogy mint az újraválasztásáért minden eszközt megragadó politikusnak nem ártana, ha lenne! (bár ilyet még nem láttunk tőled, főleg írásban nem!). A második csúcspont az volt, amikor kijelentetted, hogy egy amatőr lovasnak, aki nem a lovaglásból él, a versenyen befizetett több tízezer (néha százezer) forintját evidens, hogy pár profi lovasnak kell nyernie! (nem ebből él, tehát ne akarjon és ne is tudjon pénzt nyerni!)

A Díjugrató Szakág közgyűlése egy politikai gyűlés volt, hiszen volt beszámolás, szavazás, beszéd és másik szavazás. A politika a javak megszerzéséről és elosztásáról (is) szól, lényegi eleme, hogy nincs benne szakmaiság, igazmondás, erkölcsösség! Ez a Közgyűlésen rendben is volt, hiszen pontosan így működött! Viszont a politika gyakorlásának 3 hatalmi ága igen érdekesen jelenik meg a Magyar Díjugratásban, hiszen a törvényeket (szabályokat) a végrehajtó hatalom (Szakbizottság) hozza (és azokat el is fogadja!), azokat nem a parlament (közgyűlés) hagyja jóvá (hanem csak asszisztál hozzá) és a bíróság (MLSZ) tagjai egyeznek a végrehajtó hatalom tagjaival (akiket elvileg felügyelnek és ellenőriznek)!

Remélem, hogy az általatok eltávolított Erdélyi Magdolna helyére beválasztott Karádi László pozitív irányba mozdítja el tevékenységeteket!
A magam részéről a továbbiakban elsősorban a tanítványaimra fogok fókuszálni, de továbbra is számíthattok kritikámra, és remélem segítenek majd benneteket ötleteikkel, javaslataikkal a tiszavirág életű fórumaitokon a 155 elkötelezett szavazótok és meghatalmazóik is, akik a Közgyűlésen a beszámolóitok elfogadásakor mellettetek tették le a voksukat!

Üdvözlettel, Zozó